Író: Anna Sheehan
Cím: A Long, long sleep-Hosszú álom
Eredeti cím: A Long long sleep
Oldalak száma: 368
Rövid ismertető:
Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt.
Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.
Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.
Véleményem:
Aki olvasta az tudja, hogy ez a könyv egy disztópia regény, a jövőben játszódik. Főhősünk pedig Rosalinda Samantha Fitzroy. Nekem az elején ilyen Csipkerózsika beütése volt, mivel Rose Bren csókjára ébredt fel. Észreveszi, hogy a jövőben van, nem a saját korában és hirtelen érik a hírek, hogy a szülei és a szerelme is meghalt, ráadásul egy világméretű cég örököse is.
A történet megmutatja, hogy Rose hogyan próbál beilleszkedni a modern világba, tanúi lehetünk belső vívódásainak és gondolatainak, ráadásul rajta keresztül még a modern világot is megismerjük.
 |
| Rose |
Rose próbál beilleszkedni az új világba, de közben igyekszik elfelejteni a múltját, ami valljuk be elég nehéz neki, mivel hirtelen érték a hírek.
Nem akarok spoilerkedni vagy ilyesmi, de számomra Rose szüleinek a viselkedése teljesen kiverte nálam a biztosítékot. Ezek nem szülők! Mindennek lehet őket nevezni, csak annak nem! Ki az az elmebeteg, aki ha elutazik bezárja a gyerekét egy hibernálókapszulába 3 vagy akár több hónapra? Kimarad egy csomó minden az életéből. Elmaradnak a születésnapok, a csevegések, a barátokkal töltött idő.. A szerelménél, Xaviernél idősebb volt az elején, de ahogy Rose egyre többet volt hibernációban a végén egy idősek lettek. A végén pedig azt lehet észrevenni, hogy a szülő lassan már vén csont, a gyereke pedig szinte még mindig tini. Gusztustalan, komolyan mondom! Az vigasztalt az egészben, hogy Xavier közbeavatkozott.
 |
| Bren |
Rose társa a jövőben Bren, aki teljesen véletlenül rátalált a hibernálókapszulára és felébresztette a lányt. Teljesen szimpatikus egy csávó, cuki, szeretni való. Rose ugye megismerkedik Bren baráti körével, ahol találkozik Ottóval. Otto ugye nem tud beszélni, és akármilyen furcs is, egy kísérlet része. Az elején tartózkodóan viselkedik Rose-al szemben, de aztán egyre jobban összebarátkoznak.
Rose-t mellesleg üldözi egy robot is, akit a lány számára elég fontos személy bérelt fel.
Rose szülein kívül még nálam a nevelőszülei is kiverték a biztosítékot. Rose-t a hibernáció után visszaköltöztették a régi lakásába, és az ott élő házaspár elvállalta a gyámságot. Felettébb örülök annak, hogy nem volt gyerekük, ugyanis el sem merem képzelni, hogy mi lett volna szegény gyerekkel. Ugyanis akármilyen hihetetlen a nevelőszülei sem foglalkoztak Rose-sal. Az sem érdekelte őket, hogy a lány éppen hol van.
Szereplőkről:
Rose: Rose egy igen kedvelhető karakter, ugyanakkor néha beolvastam volna neki. Tűrte azt, ami körülötte zajlik és egyszerűen nem is hagyták, hogy beleszólhasson. Az egyetlen biztonságot a kutyája, zavier jelentette neki.
Bren: Ez a csávó egy cukipofa. Imádtam, ahogy igyekezett és segített Rose-nak, habár a kettőjük közötti végkifejlet hiányzott, amiért egy kicsit szomorú vagyok. Igazán kedvelhető karakter.
Otto: Nem érdekel, hogy kék a bőre, vagy nem tud beszélni, akkor is szerethető karakter. Tökéletes lejobb barát. Rose-al teljesen megértették egymást.
Összegzés:
Anna Sheehan egy igazán fantasztikus regényt alkotott. Eltöprengünk az olvasása alatt, hogy létezik-e második szerelem. A robottámadások miatt inkább 14-15 éves kor felett ajánlanám, mivel egyáltalán nincs benne semmilyen erotikus jelenet. Teljesen szerethető könyv, szerethető szereplőkkel.
Író: Jamie McGuire
Cím: Gyönyörű sorscsapás
Eredeti cím: Beautiful disaster
Oldalak száma: 444
Rövid ismertető:
Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?
Véleményem:
Én ezt a könyvet az egyik osztálytársam által ismertem meg. Mondogatta, hogy milyen jó meg
 |
| Jamie McGuire |
minden és elolvastatta velem.
Kölcsönkaptam a könyvet, elkezdtem olvasni és annyira beleszerelmesedtem, hogy nem bírtam lerakni. Jamie McGuire egyszerűen, de ugyanakkor fantasztikusan vezeti le Abby és Travis történetét. Egyszerűen képtelen voltam letenni.
Emlékszem, első este felhívtam az osztálytársamat, hogy nekem kell egy Travis. Azóta is kitartok emellett, habár tudom, hogy sosem lesz egy olyan pasim, mint Travis, illetve sosem fog senki sem Galambnak hívni. Lehet Travis kissé féltékeny, de ragaszkodó és kitart az érvei mellett. Nem fél sírni mások előtt és bevallja akárkinek az igazat.
A könyv elején ugyan nem bírtam, de utána teljesen Travis-fan lettem, ami a mai napig kitart.
Travis és Abby kapcsolata a könyvben számomra nem mindennapi, vagyis ilyen kapcsolat nincs mindig két ember között, hanem nagyon ritka. Főleg ezért és még sok más dologért szerettem Travis és Abby kettősét.
Szereplőkről:
Abby: Abby számomra az elején a rózsaszín kardigánnal és a gyöngyfülbevalóval azon a boxmeccsen úgy kitűnt onnan, mint elefánt a porcelánboltban. Számomra Abby karaktere jól megformált, habár ösztönösen cselekszik. Próbálja lezárni a múltját, de valahogy egyszerűen nem képes rá. Ennek ellenére szerettem Abby karakterét.
Travis: Travis volt a kedvencem az egész könyvben. nem érdekelt, hogy milyen féltékenyen is viselkedett egyes részekben és akkor is imádom, mivel hallottam, hogy az cuki, ha a pasi féltékeny. Na mindegy. Imádtam Travis-t, mivel szerintem minden lány egy olyan fiút szeretne, amilyen Travis.
America: Számomra America volt a legutálatosabb karakter a könyvben. Voltak jelenetek, amikor bírtam, de azonkívül nagyon nem volt szimpatikus a csaj.
Shepley: Shep volt számomra az őrangyal a könyvben. Próbálta a jó útra terelni Travis-t, közben pedig ott volt a számomra idegesítő barátnője.
Parker: Ez a gyerek egy nem is tudom mi. Tudja, hogy Travis szereti Abby-t, de azért még ráhajt a csajra. Gratulálok! Én egy palacsintasütővel leütöttem volna ezt a srácot, komolyan mondom!
Összegzés:
Imádtam ezt a könyvet és bármikor újraolvasnám. Fantasztikus szerelmi történet bonyolódik le benne. Valós szereplők, valós érzésekkel, nincs benne semmi természetfölötti lény vagy akármi. Ez egy igazi szerelmi történet. Ez az a könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia. A néhol intim jelenetek miatt ajánlom inkább 15 éves kor felett.
