Cím: A Long, long sleep-Hosszú álom
Eredeti cím: A Long long sleep
Oldalak száma: 368
Rövid ismertető:
Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt.
Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.
Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.
Véleményem:
Aki olvasta az tudja, hogy ez a könyv egy disztópia regény, a jövőben játszódik. Főhősünk pedig Rosalinda Samantha Fitzroy. Nekem az elején ilyen Csipkerózsika beütése volt, mivel Rose Bren csókjára ébredt fel. Észreveszi, hogy a jövőben van, nem a saját korában és hirtelen érik a hírek, hogy a szülei és a szerelme is meghalt, ráadásul egy világméretű cég örököse is.
A történet megmutatja, hogy Rose hogyan próbál beilleszkedni a modern világba, tanúi lehetünk belső vívódásainak és gondolatainak, ráadásul rajta keresztül még a modern világot is megismerjük.
 |
| Rose |
Nem akarok spoilerkedni vagy ilyesmi, de számomra Rose szüleinek a viselkedése teljesen kiverte nálam a biztosítékot. Ezek nem szülők! Mindennek lehet őket nevezni, csak annak nem! Ki az az elmebeteg, aki ha elutazik bezárja a gyerekét egy hibernálókapszulába 3 vagy akár több hónapra? Kimarad egy csomó minden az életéből. Elmaradnak a születésnapok, a csevegések, a barátokkal töltött idő.. A szerelménél, Xaviernél idősebb volt az elején, de ahogy Rose egyre többet volt hibernációban a végén egy idősek lettek. A végén pedig azt lehet észrevenni, hogy a szülő lassan már vén csont, a gyereke pedig szinte még mindig tini. Gusztustalan, komolyan mondom! Az vigasztalt az egészben, hogy Xavier közbeavatkozott.
 |
| Bren |
Rose-t mellesleg üldözi egy robot is, akit a lány számára elég fontos személy bérelt fel.
Rose szülein kívül még nálam a nevelőszülei is kiverték a biztosítékot. Rose-t a hibernáció után visszaköltöztették a régi lakásába, és az ott élő házaspár elvállalta a gyámságot. Felettébb örülök annak, hogy nem volt gyerekük, ugyanis el sem merem képzelni, hogy mi lett volna szegény gyerekkel. Ugyanis akármilyen hihetetlen a nevelőszülei sem foglalkoztak Rose-sal. Az sem érdekelte őket, hogy a lány éppen hol van.
Szereplőkről:
Rose: Rose egy igen kedvelhető karakter, ugyanakkor néha beolvastam volna neki. Tűrte azt, ami körülötte zajlik és egyszerűen nem is hagyták, hogy beleszólhasson. Az egyetlen biztonságot a kutyája, zavier jelentette neki.
Bren: Ez a csávó egy cukipofa. Imádtam, ahogy igyekezett és segített Rose-nak, habár a kettőjük közötti végkifejlet hiányzott, amiért egy kicsit szomorú vagyok. Igazán kedvelhető karakter.
Otto: Nem érdekel, hogy kék a bőre, vagy nem tud beszélni, akkor is szerethető karakter. Tökéletes lejobb barát. Rose-al teljesen megértették egymást.
Összegzés:
Anna Sheehan egy igazán fantasztikus regényt alkotott. Eltöprengünk az olvasása alatt, hogy létezik-e második szerelem. A robottámadások miatt inkább 14-15 éves kor felett ajánlanám, mivel egyáltalán nincs benne semmilyen erotikus jelenet. Teljesen szerethető könyv, szerethető szereplőkkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése